Gyerekkoromban minden évben főztünk otthon szilvalekvárt, tradicionálisan üstben, egész napos kevergetéssel. Akkor jó bulinak tűnt, mert a 35 fokban a meleg üstház mellett állás nem az én feladatom volt, még nem pár éve nagyon fellelkesülve anyámmal közösen 50 kg szilvából, szintén üstben, neki álltunk lekvárt főzni. Ekkor jöttem rá, hogy mennyire nem jó buli, mert a dolog teljesen rám maradt, még sem hagyhattam az akkor 70 éves anyámat, hogy Ő kevergesse a tűző napon a szilvalekvárnak valót. Igazából azóta foglalkoztat a keverés nélküli szilvalekvár főzés, de mivel emlékszem arra is, hogy anyámnak is volt ezzel egy bátortalan próbálkozása, de az enyészeté lett a lekvár is meg a főzőedény is.....hát így még nem mertem belevágni. Az ominózus 50 kg szilva óta csak kicsiben, 5, 10 kg-os tételekkel próbálkoztam itthon, tűzhelyen, kevergetve főzni, de a kisördög nem hagyott nyugodni. Egy kedves idős ismerősöm mesélte, hogy Ő mindig így főzi és gondoltam ha neki 80 évesen sikerül, na nehogy már nekem neeem! :) És igeeeen!!! Ezután csak így készítem!
A néni szerint csak zománcos lábosban lehet főzni ezzel a technikával, de én megcáfolom. Működött rozsdamentes, duplikált aljú edényben is! Az edény aljába annyi 10%-os ecetet öntünk, hogy körbe tudjuk futtatni az edény aljában, mint pl.a palacsintasütőben a tésztát. a lényeg, hogy érintkezzen az ecet mindenhol az edény aljával. Az ecetet az edényben hagyjuk!!
Majd a kimagozott, FELEZETT szilvát az edénybe tesszük. Anyukám mindig ledarálta a szilvát és most már tudjuk, hogy ez lett az edénye végzete, mert darált szilvával nem működik a keverés nélküli, ecetes technika, leég!! Az edény megtöltésénél számoljunk azzal, hogy a szilva idővel levet enged és megemelkedik az edényben, tehát nem tanácsos teljesen peremig tölteni. :) Lassú tűzön elkezdjük főzni. Én 10 percenként kerülgettem a tűzhelyhez, szaglásztam és ellenállhatatlan vágyat éreztem arra, hogy megkavarjam, de ki kell bírni. :))
A teszt adag mennyiségű szilvát ( fentebbi képen látszik a súlya) én 3 óra hosszán át kibírtam, hogy nem kavartam meg, de ott "bűnbe estem", onnantól kezdve viszont mát kell kavargatni, de azért nem mindegy, hogy a konkrét tűzhely mellett állás ideje csupán 1 órára zsugorodott. Ezen tapasztalaton felbuzdulva utána még főztem egy 13 kg-os adagot is, azt már nagy zománcos lábasban, legalább 6 óra hosszat rá sem néztem és azt követően még egy másfél órát sütöttem, hogy meg legyen az a kellemesen sűrű, kemény állaga. Azért nagyon nem mindegy, hogy a 6 óra kevergetés, tűzhely mellet ácsorgás helyett eltettem befőttnek 14 kg körtét.... A kedves ismerős néni azt mondja, hogy Ő este felszokta tenni egy nagy lábasban a szilvát, lefekszik aludni és reggelre kész a lekvár, csak üvegezi befele. Én ilyen bátor nem voltam és talán soha nem is leszek. :D
Amikor kész a lekvár, akkor kevés nátrium benzoátot kevertem bele, üvegekbe raktam, lezártam és száraz dunsztba tettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm az üzeneted, hamarosan olvasható lesz!